A FreeBSD 8.0 kiadásától
kezdődően a sio(4) meghajtó
szerepét a uart(4) veszi át. Emiatt a
soros vonali eszközöket /dev/cuadN
és /dev/cuauN
helyett /dev/ttydN
és /dev/ttyuN
néven lehet elérni. A FreeBSD
7.X változatok
felhasználóinak ennek megfelelően kell
olvasniuk ezt a leírást.
Ebben a szakaszban összefoglalunk néhány
olyan problémát, ami a PPP modemen keresztüli
használata során keletkezhet.
Például pontosan tisztában kell
lennünk azzal, hogy a tárcsázott rendszer
milyen adatokat és hogyan fog tőlünk
bekérni. Egyes szolgáltatók egy
ssword promptot, míg mások egy
password promptot adnak. Ha a
ppp szkript nem illeszkedik ezekhez az
elvárásokhoz, akkor nem tudunk bejelentkezni. A
ppp csatlakozások
nyomonkövetésének egyik leggyakoribb
módja a manuális kapcsolódás. A
következőkben ezért a manuális
csatlakozásokra vonatkozó
legszükségesebb ismereteket mutatjuk be
lépésről lépésre.
Ha saját rendszermagot használunk, ne felejtsük el felvenni a következő sort a konfigurációs állományba:
device uart
A GENERIC rendszermag az
uart eszközt már
alapértelmezés szerint tartalmazza, ezért
ilyenkor már nincs több teendőnk.
Egyszerűen csak a dmesg parancs
kimenetében keressük meg a modemes
eszközhöz tartozó adatokat:
#dmesg | grep uart
Ennek eredményeképpen kapunk egy rövid
összefoglalást a uart
típusú eszközökről. Ezek lesznek a
számunkra fontos COM portok. Amennyiben a modemünk
egy szabványos soros portként működik,
akkor a uart1 vagy
COM2 néven kell keresnünk.
Ha megtaláltuk, akkor nem kell új rendszermagot
fordítanunk. Amikor a soros vonali modemünk a
uart1 vagy
COM2 porton csatlakozik DOS-ban, akkor
itt a neki megfelelő eszköz a /dev/cuau1 lesz.
A ppp kézi
irányításával gyorsan,
egyszerűen és minden fájdalomtól
mentesen tudunk csatlakozni az internethez, de olyankor is
hasznos, ha ki akarjuk deríteni, hogy az
internet-szolgáltatónk milyen módon kezeli
a kliensek ppp csatlakozásait. Nos,
akkor ehhez indítsuk is el a
PPP alkalmazást a
paranccsorból. Az alábbi példákban
rendre a pelda névvel hivatkozunk a
PPP-t működtető
gépre. A ppp tehát a
ppp parancs
begépelésével
indítható:
#ppp
Ezzel elindítottuk a ppp
programot.
ppp ON pelda> set device /dev/cuau1Beállítjuk a modemünket, ami ebben az
esetben a cuau1.
ppp ON pelda> set speed 115200Beállítjuk a csatlakozás sebességét, ami ebben az esetben 115 200 kbit/mp.
ppp ON pelda> enable dnsAzt mondjuk a ppp programnak, hogy
állítsa be a névfeloldót és
az /etc/resolv.conf állományt
egészítse ki a megfelelő
névszerverekkel. Ha a ppp nem
képes megállapítani a gépünk
nevét, akkor később ezt még
kézzel is be tudjuk állítani.
ppp ON pelda> termVáltsunk "terminál" módba, így mi irányítjuk a modemet.
deflink: Entering terminal mode on /dev/cuau1 type '~h' for help
atOKatdt123456789
Az at paranccsal hozzuk alaphelyzetbe a
modemet, majd a atdt paranccsal és egy
telefonszám megadásával megkezdjük a
szolgáltató
tárcsázását.
CONNECT
Ezzel jelez vissza a kapcsolódás megkezdéséről. Ha itt bármilyen hardvertől független csatlakozási probléma merülne fel, akkor ezen a ponton tudunk ellene tenni valamit.
ISP Login:felhasznalonevItt kell megadnunk a felhasználói nevünket, ami megegyezik a szolgáltató által adott azonosítónkkal.
ISP Pass:jelszoEzúttal a jelszavunkat kell megadni, amit szintén a szolgáltató bocsátott rendelkezésünkre az azonosító mellett. Akárcsak amikor bejelentkezünk a FreeBSD-be, itt sem fog látszódni a jelszavunk.
Shell or PPP:pppSzolgáltatótól függően
előfordulhat, hogy ez a sor soha nem is jelenik meg. Itt
kérdezik meg, hogy a szolgáltatónál
egy shellt akarunk használni, vagy csak elindítani
egy ppp kapcsolatot. Ebben a
példában természetesen a
ppp opciót választjuk, mivel
egy internet-előfizetés birtokosai vagyunk.
Ppp ON pelda>
Figyeljük meg, hogy az első p
nagybetűssé vált. Ezzel jelzi a program,
hogy sikeresen csatlakoztunk a
szolgáltatónkhoz.
PPp ON pelda>
Sikeresen azonosítottuk magunkat a szolgáltató felé és várjuk az IP-címünket.
PPP ON pelda>
Megkaptuk az IP-címünket és ezzel sikeresen felépült a kapcsolat.
PPP ON pelda>add default HISADDRItt adjuk hozzá az alapértelmezett
útvonalat, amire mindenképpen
szükségünk van ahhoz, hogy a
külvilággal is kapcsolatban tudjunk lépni,
mivel jelenleg csak a vonal másik végén
lévő gépet érjük el. Ha ezt
bizonyos, már meglevő útvonalak miatt nem
sikerül felvenni, akkor az add elé
tegyünk egy ! jelet. Ezt viszont a
kapcsolat felépítése előtt is
megtehetjük, így menet közben az új
útvonalat felveszi a többi közé.
Ha eddig minden remekül ment, akkor ezen ponton
már egy élő internet-kapcsolattal
rendelkezünk, és a programot a CTRL+z
lenyomásával a háttérbe is
tehetjük. Ha a PPP felirat ismét
a ppp feliratra váltana, akkor az arra
utal, hogy elvesztettük a kapcsolatot. Erre nem árt
figyelni, mivel ezzel jelzi az aktuális kapcsolat
állapotát. A nagybetűs P-k jelölik,
hogy az adott szinten megvan a kapcsolat a
szolgáltató felé, a kisbetűs p-k pedig
arra utalnak, hogy azon a szinten a kapcsolat valamiért
megszűnt. A ppp csak ezt a két
állapotot ismeri.
Ha közvetlen vonalunk van és mégsem
sikerül kapcsolatot létesíteni, akkor
tiltsuk le a hardveres CTS/RTS
forgalomirányítást a set ctsrts
off paranccsal. Ez leginkább akkor fordul
elő, ha csatlakoztunk egy olyan
terminálszerverhez, amely valamennyire képes
kezelni a PPP kapcsolatokat, de a
PPP megáll, mikor adatot
próbál írni a kommunikációs
csatornára, mivel arra a CTS (Clear
To Send - "lehet küldeni")
jelzésre vár, amely soha nem fog
megérkezni. Ha mégis ezt a
beállítást akarjuk használni,
akkor a set accmap
beállításra is
szükségünk lesz, mivel ez kell bizonyos
karakterek hardverfüggő
átküldésének
felülbírálásához,
legtöbb esetben a XON/XOFF miatt. A ppp(8) man
oldalon találhatunk erről és ennek
használatáról részletesebb
leírást.
Ha egy régebbi gyártmányú
modemünk van, akkor a set parity even
beállítás alkalmazása is javasolt.
Alapértelmezés szerint ugyanis nincs
paritás, de a régebbi modemek és (a
forgalom növekedésével) egyes
szolgáltatók még használják
hibaellenőrzésre. Ha Compuserve
előfizetésünk van, mindenképpen
kapcsoljuk be.
Amikor a PPP nem tér
vissza parancs módba, akkor gyaníthatóan
az egyeztetésben lesz valahol probléma, mivel a
szolgáltató a kliensüktől várja
a kezdeményezését. Ezen a ponton a
~p paranccsal utasíthatjuk a ppp
programot a konfigurációs
információk
átküldésének
megkezdésére.
Ha egyáltalán nem kapunk promptot a bejelentkezéshez, akkor nagy a alószínűsége, hogy az iménti UNIX(R) stílusú hitelesítés helyett PAP vagy CHAP protokollt kell használnunk. A PAP vagy CHAP használatához mindössze a következő beállításokat kell megadnunk PPP programnak a terminál mód aktiválása előtt:
ppp ON pelda> set authname felhasznalonevahol a felhasznalonev helyett a
szolgáltatótól kapott
azonosítót kell beírnunk.
ppp ON pelda> set authkey jelszoahol a jelszo helyett a
szolgáltatótól kapott jelszót kell
megadnunk.
Ha sikeresen csatlakoztunk, de még nem
találunk semmilyen tartománynevet, akkor a
ping(8) és IP-cím
segítségével tudjuk megvizsgálni,
hogy működőképes-e a kapcsolat. Ha
100 százalékos (100%) csomagvesztést
(packet loss) tapasztalunk, akkor szinte biztos, hogy nincs
meg az alapértelmezett útvonal.
Nézzük meg újra, hogy az add
default HISADDR beállítást
megadtuk-e a kapcsolat felépítésekor. Ha
viszont már el tudunk érni egy távoli
IP-címet, akkor nagyon valószínű,
hogy az /etc/resolv.conf
állományba nem került bele a megfelelő
névfeloldó címe. Az említett
állománynak valahogy így kellene
kinéznie:
domainminta.comnameserverx.x.x.xnameservery.y.y.y
Ahol az x.x.x.x és
y.y.y.y címeket a
szolgáltatónk névszervereinek
címével kell behelyettesíteni. Ez nem
minden esetben található meg az
előfizetői szerződésben, de ha
felhívjuk a szolgáltatónkat, akkor minden
bizonnyal elárulják ezeket a
címeket.
A syslog(3) is alkalmas a
PPP kapcsolatok
naplózására. Ehhez csupán ennyit
kell megadnunk az /etc/syslog.conf
állományban:
!ppp *.* /var/log/ppp.log
A legtöbb esetben ez a lehetőség már eleve adott.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.