A következőkben arra vonatkozóan igyekszünk tanácsokat adni, amikor mi magunk akarunk modemmel csatlakozni valamilyen számítógéphez. Ezek tehát olyan esetekben hasznosak, amikor egy távoli géppel akarunk terminálkapcsolatot létesíteni.
A BBS-ek használatára is érvényes.
Ez ilyen típusú kapcsolatok kifejezetten hasznosak tudnak lenni olyan esetekben, amikor az interneten el akarunk érni egy állományt, de gondjaink akadtak a PPP használatával. Ha például egy állományt akarunk letölteni, de a PPP valamiért nem működik, akkor ezt a terminál alapú kapcsolaton keresztül is meg tudjuk tenni. Ilyenkor egy zmodem segítségével tudjuk áttölteni a számítógépünkre.
A tip man oldala valójában
már nem is teljesen aktuális, ugyanis tartalmaz
egy beépített
Hayes-tárcsázót. Úgy tudjuk
engedélyezni, ha az /etc/remote
állományban megadjuk az
at=hayes
beállítást.
A Hayes-eszközök meghajtója nem elég
ügyes ahhoz, hogy felismerje az újabb modemek
által felkínált fejlettebb
lehetőségeket - például a
BUSY, NO DIALTONE vagy a
CONNECT 115200 üzenetek csak
megzavarják. Ezért a tip
használata során kapcsoljuk ki ezeket az
üzeneteket (az ATXO&W
paranccsal).
Emellett még érdemes tudni, hogy a
tip a híváskor 60
másodpercig vár. A modemünkön
ennél kisebb időt kell beállítanunk,
máskülönben a tip azt hiszi,
hogy valamilyen kommunikációs probléma
merült fel. Ehhez próbálkozzunk az
ATS7=45&W paranccsal.
Az /etc/remote
állományban hozzunk létre egy
"direct" bejegyzést. Például,
ha a modemünk az első soros porton, vagyis a
/dev/cuad0 eszközön
tanyázik, akkor a következő sort kell
beleírnunk:
cuad0:dv=/dev/cuad0:br#19200:pa=none
A br tulajdonságnál a modem
által ismert legnagyobb adatátviteli
sebességet adjuk meg. Ezután gépeljük
be a tip cuad0 parancsot és már
kapcsolódunk is a modemhez.
Vagy root
felhasználóként a cu
parancsot is használhatjuk:
#cu -lvonal -ssebesség
Itt a vonal a soros port
(például /dev/cuad0)
és a sebesség annak
sebessége (például
57600) lesz. Miután befejeztük
az AT parancsok kiadását, az ~.
begépelésével tudunk kilépni.
A pn ("phone number") tulajdonság
értékében szereplő
@ jel segítségével az
/etc/phones állományban
tudunk hivatkozni egy telefonszámra. A
@ a tulajdonságokat
tároló állományok azonban,
így például az
/etc/remote állomány
esetén is megkülönböztetett
jelentéssel bírnak. Ezért itt csak egy
visszaper jellel tudjuk beírni:
pn=\@
Tegyünk egy "általános"
bejegyzést az /etc/remote
állományunkba. Például egy
ilyet:
tip115200|Dial any phone number at 115200 bps:\
:dv=/dev/cuad0:br#115200:at=hayes:pa=none:du:
tip57600|Dial any phone number at 57600 bps:\
:dv=/dev/cuad0:br#57600:at=hayes:pa=none:du:Ezután már ilyet is tudni fogunk:
#tip -115200 5551234
Ha viszont a tip helyett inkább a
cu programot használnánk
szívesen, akkor ehhez készítsünk egy
általános bejegyzést:
cu115200|Use cu to dial any number at 115200bps:\
:dv=/dev/cuad1:br#57600:at=hayes:pa=none:du:Majd gépeljük be ezt:
#cu 5551234 -s 115200
Hozzunk létre egy tip1200 vagy
cu1200 nevű bejegyzést, de a
br tulajdonságnál adjuk meg a
használni kívánt sebességet. Mivel
a tip szerint az 1200 bps egy
megfelelő alapértelmezés, ezért
alapból a tip1200 bejegyzést
fogja keresni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy
ilyen sebsséggel is akarunk dolgozni.
Ahelyett, hogy minden alkalommal megvárnánk a
kapcsolódás befejezést és
begépelnénk a CONNECT
gép parancsot,
használjuk a cm
tulajdonságát. Például
nézzük meg ilyen bejegyzést az
/etc/remote
állományban:
pain|pain.deep13.com|Forrester's machine:\
:cm=CONNECT pain\n:tc=deep13:
muffin|muffin.deep13.com|Frank's machine:\
:cm=CONNECT muffin\n:tc=deep13:
deep13:Gizmonics Institute terminal server:\
:dv=/dev/cuad2:br#38400:at=hayes:du:pa=none:pn=5551234:Ennek hatására elég csak annyit
megadnunk, hogy tip pain vagy tip
muffin, és már kapcsolódunk is a
pain vagy muffin
gépekhez. A tip deep13 paranccsal
pedig egyenesen a terminálszerverhez jutunk el.
Ez gyakran okoz gondot olyan esetekben, amikor egy egyetemnek több betárcsázó vonala van, és azokon keresztül többezer hallgató próbál meg dolgozni.
Vegyük fel az egyetemet az
/etc/remote állományba
és használjuk a pn
tulajdonság megadásánál a
@ jelet:
nagy-egyetem:\
:pn=\@:tc=dialout
dialout:\
:dv=/dev/cuad3:br#9600:at=courier:du:pa=none:Ezután adjuk hozzá az
/etc/phones állományhoz az
egyetem telefonszámait:
nagy-egyetem 5551111 nagy-egyetem 5551112 nagy-egyetem 5551113 nagy-egyetem 5551114
A tip mindegyik telefonszámot az
adott sorrendben próbálja tárcsázni
és végén feladja a
próbálkozást. Ha folyamatosan akarjuk
ezeket a számokat hívni, akkor
tip parancsot tegyük egy
ciklusba.
A Ctrl+P
billentyűkombináció
alapértelmezés szerint a
"kikényszerítést" jelenti,
amivel a tip programnak tudunk szólni,
hogy a következő adat szó szerint
értendő. A ~s
szekvenciával bármelyik másik karakternek
át tudjuk adni ezt a szerepet, ami egy
változó beállítását
jelenti ("set a variable").
Gépeljük be, hogy
~sforce=egyetlen-karakter
és zárjuk le egy újsorral. Az
egyetlen-karakter helyére
tetszőleges, egykarakteres szimbólumot megadhatunk.
Ha itt nem adunk meg semmit, akkor a
kikényszerítő karakter a
nul lesz, amit a
Ctrl+2
vagy a
Ctrl+Szóköz
lenyomásával tudunk előhozni. Az
egyetlen-karakter szerepére
például tökéletes a
Shift+Ctrl+6, amit csak nagyon kevés
terminálszerver alkalmaz.
A kikényszerítést végző
karaktert az $HOME/.tiprc
állományban tetszőleges karakterre át
tudjuk állítani:
force=egyetlen-karakterValószínűleg sikerült lenyomnunk a
Ctrl+A gombkombinációt, ami a
tip "betűmód
váltás" funkciójának felel
meg. Ezt olyanok számára dolgozták ki,
akiknél nem működik a Caps
Lock billentyű. Az előbb bemutatott
~s használatával
állítsuk át a raisechar
változót valami másra.
Tulajdonképpen akár ugyanarra is
állíthatjuk, mint a
kikényszerítő karaktert, ha nem áll
szándékunkban használni.
Ebben a példában egy olyan
.tiprc állomány szerepel, amely
tökéletesen megfelel azon
Emacs felhasználók
számára, akik sokat használják a
Ctrl+2
és
Ctrl+A
kombinációkat:
force=^^ raisechar=^^
A ^^ a
Shift+Ctrl+6
billentyűkombinációt jelenti.
Amikor más UNIX(R) rendszerekkel vesszük fel a
kapcsolatot, akkor állományokat a
~p (mint put, vagyis adni) és
~t (mint take, vagyis venni)
használatával tudunk mozgatni. Ezek a parancsok a
távoli rendszeren a cat és az
echo felhasználásával
fogadnak és küldenek állományokat.
Alakjuk a következő:
~p helyi-állomány [távoli-állomány]
~t távoli-állomány [helyi-állomány]
Ilyenkor nincs hibaellenőrzés, ezért inkább egy másik protokollt, például zmodemet érdemes használnunk.
Állományokat úgy tudunk fogadni, ha
előtte a kapcsolat távolabbi végén
elindítjuk a küldést végző
programot. Ezután a ~C rz parancs
kiadásával kezdhetjük meg helyben a
fogadását.
Állományokat úgy tudunk küldeni,
ha előtte a kapcsolat másik végén
elindítjuk a fogadó programot. Ezután a
~C sz
állományok
parancs kiadásával tudjuk megkezdeni a
küldést.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.