Az X11-hez tartozó alap betűtípusok nem mondhatóak kifejezetten ideálisnak például egy átlagos asztali kiadványszerkesztő alkalmazás számára. A nagyobb méretű bemutatókon a betűi szögletesen és idétlenül néznek ki, a Netscape(R)ben megjelenő kisebb betűk pedig szinte teljességgel olvashatatlanok. Viszont manapság már rengeteg szabad, nagyon jó minőségű és könnyen használható Type1 (PostScript(R)) betűtípus érhető el az X11-hez. Például az URW betűtípus-gyűjtemény (x11-fonts/urwfonts) a szabványos Type1 betűtípusok (Times Roman(R), Helvetica(R), Palatino(R) és még sok más) jó minőségű változatait tartalmazza. A Freefonts nevű gyűjtemény (x11-fonts/freefonts) is tartalmaz sok más betűtípust, de a legtöbbjüket inkább csak a Gimpben és a hozzá hasonló grafikai alkalmazásokban tudjuk használni, illetve nincsenek is még kellő mértékben befejezve a hétköznapi munkákhoz. Ezeken felül az X11 minimális ügyeskedéssel beállítható a TrueType(R) betűtípusok használatára is. Erről részleteket a X(7) man oldalon, illetve a TrueType(R) betűtípusokról szóló szakaszban olvashatunk.
A Portgyűjteményből az imént említett Type1 betűtípusokat az alábbi parancsok segítségével telepíthetjük:
#cd /usr/ports/x11-fonts/urwfonts#make install clean
Ugyanígy járjunk el a freefont és a
többi gyűjtemény esetén is. Az X
szerver akkor fogja észlelni ezeket a
betűtípusokat, ha hozzáadjuk a
következő sort a konfigurációs
állományához
(/etc/X11/xorg.conf):
FontPath "/usr/local/lib/X11/fonts/URW/"
Vagy megtehetjük mindezt az X futtatása során is:
%xset fp+ /usr/local/lib/X11/fonts/URW%xset fp rehash
Ez utóbbi beállítás viszont el
fog veszni az X leállításával,
hacsak nem vesszük hozzá az
indítószkriptjéhez (ez az
~/.xinitrc a startx
használata esetén, illetve az
~/.xsession, amikor egy
XDM-szerű grafikus
bejelentkezést használunk). Ezek mellett
használhatjuk a
/usr/local/etc/fonts/local.conf
állományt is: erről az élsimítással
foglalkozó szakaszban szólunk
részletesebben.
Az Xorg beépített
támogatást tartalmaz a TrueType(R)
betűtípusok rendereléséhez.
Két különböző modul
valósítja meg ezt a feladatot. Ebben
példában a freetype nevű modult
használjuk, mivel sokkal jobban illeszkedik a többi
betűrenderelőhöz. A freetype modul
használatához mindössze az
/etc/X11/xorg.conf állomány
"Module" szakaszába kell
beírnunk a következő sort:
Load "freetype"
Most pedig hozzunk létre egy könyvtárat a
TrueType(R) betűtípusok számára (ez
legyen például a
/usr/local/lib/X11/fonts/TrueType), majd
másoljuk az összes TrueType(R)
betűtípusunkat ide. Vigyázzunk rá,
hogy Macintosh(R)-ról TrueType(R) betűtípusok
közvetlenül nem hozhatóak át, az X11
számára UNIX(R)/MS-DOS(R)/Windows(R)
formátumban kell lenniük. Miután
sikerült átmásolnunk az
állományokat ebbe a könyvtárba,
használjuk a ttmkfdir
parancsot a fonts.dir
állomány létrehozására,
aminek révén az X betűrenderelője tudni
fogja, hogy új állományokat
telepítettünk. A ttmkfdir
x11-fonts/ttmkfdir
néven elérhető a FreeBSD
Portgyűjteményéből.
#cd /usr/local/lib/X11/fonts/TrueType#ttmkfdir -o fonts.dir
Ezután adjuk hozzá a TrueType(R) könyvtárat a betűtípusok könyvtáraihoz. Itt is a Type1 betűtípusoknál leírtak szerint kell eljárnunk, vagyis használjunk a
%xset fp+ /usr/local/lib/X11/fonts/TrueType%xset fp rehash
parancsot, vagy adjunk hozzá a
xorg.conf állományhoz egy
további FontPath sort.
Ezzel végeztünk is. Innentől kezdve a Netscape(R), Gimp, a StarOfficeTM és mindegyik X alkalmazás fel fogja ismerni a frissen telepített TrueType(R) betűtípusokat. A nagyon kicsi betűk (egy honlap megtekintése során, nagyfelbontásban) és a nagyon nagy betűk (a StarOfficeTM használatakor) most már sokkal jobban fognak mutatni.
Az X11
által használt, a
/usr/local/lib/X11/fonts/ és a
~/.fonts/ könyvtárakban
található összes betűtípus
élsimítása automatikusan
elérhető az Xft-re felkészített
alkalmazások számára. A mostanság
megjelenő legtöbb alkalmazás, mint
például a KDE,
GNOME és
Firefox, ismeri az Xft-t.
A betűtípusok
élsimításának be- és
kikapcsolásához, valamint
élsimítási jellemzőinek
beállításához hozzuk létre
(vagy ha már létezne, módosítsuk) a
/usr/local/etc/fonts/local.conf
állományt. Az Xft betűrendszer számos
kifinomult lehetősége hangolható ezzel az
állománnyal, amelyekből ebben a szakaszban
csupán rövidke ízelítőt fogunk
adni. A pontosabb részletekről a fonts-conf(5)
man oldalon tájékozódhatunk.
Az állománynak XML formátumúnak
kell lennie. Különösen ügyeljünk a
kis- és nagybetűkre, illetve
győződjünk meg mindig róla, hogy
lezártuk-e az összes taget. Az
állomány a szokásos XML-fejléccel
kezdődik, amelyet egy DOCTYPE definíció
követ, majd a <fontconfig>
tag:
<?xml version="1.0"?>
<!DOCTYPE fontconfig SYSTEM "fonts.dtd">
<fontconfig>
Ahogy azt már korábban is
említettük, a
/usr/local/lib/X11/fonts és a
~/.fonts/ könyvtárakban
található összes betűtípus
élsimítása elérhető az Xft-re
felkészített alkalmazások
számára. Amennyiben ezeken túl még
további könyvtárakat is fel
kívánunk venni, írjuk bele a
/usr/local/etc/fonts/local.conf
állományba, nagyjából ilyen
alakban:
<dir>/az/en/betu/tipusaim</dir>
Az új betűtípusok, de legfőképpen az új betűtípusokat tartalmazó könyvtárak hozzáadása után a betűkkel kapcsolatos gyorsítótárak frissítéséhez mindenképpen javasolt lefuttatni az alábbi parancsot:
#fc-cache -f
Az élsimítás hatására a betűk kontúrjai egy kissé elmosódnak, aminek köszönhetően a nagyon kis méretű szövegek sokkal olvashatóbbá válnak és eltűnnek a nagy méretű betűkről a "lépcsők", azonban a normál méretű betűknél megfájdulhat tőle a szemünk. A 14 pontnál kisebb méretű betűk esetén az alábbi sorok hozzáadásával tudjuk kikapcsolni az élsimítást:
<match target="font">
<test name="size" compare="less">
<double>14</double>
</test>
<edit name="antialias" mode="assign">
<bool>false</bool>
</edit>
</match>
<match target="font">
<test name="pixelsize" compare="less" qual="any">
<double>14</double>
</test>
<edit mode="assign" name="antialias">
<bool>false</bool>
</edit>
</match>Bizonyos egyenszélességű (monospaced) betűtípusok élsimítása esetén a betűk távolsága nem megfelelő. Ez leginkább a KDE használata esetén merül fel. Ezt a problémát úgy is orvosolhatjuk, ha az ilyen betűtípusok térközét kézzel 100-ra állítjuk. Ehhez írjuk be a következő sorokat:
<match target="pattern" name="family">
<test qual="any" name="family">
<string>fixed</string>
</test>
<edit name="family" mode="assign">
<string>mono</string>
</edit>
</match>
<match target="pattern" name="family">
<test qual="any" name="family">
<string>console</string>
</test>
<edit name="family" mode="assign">
<string>mono</string>
</edit>
</match>(ezzel lefedjük összes rögzített
méretű (fixed) betűtípust
"mono"-ként), majd vegyük
hozzá ezt is:
<match target="pattern" name="family">
<test qual="any" name="family">
<string>mono</string>
</test>
<edit name="spacing" mode="assign">
<int>100</int>
</edit>
</match> Egyes betűtípusoknál, mint
például a Helveticánál, gondok
akadhatnak az élsimítással. Ez
általában egy függőlegesen
kettévágottnak látszó betű
képében jelenik meg. De ami a legrosszabb, hogy
emiatt némely alkalmazás képes
összeomlani. Ennek elkerülésére
tegyük hozzá még az alábbi sorokat a
local.conf
állományhoz:
<match target="pattern" name="family">
<test qual="any" name="family">
<string>Helvetica</string>
</test>
<edit name="family" mode="assign">
<string>sans-serif</string>
</edit>
</match> Miután befejeztük a
local.conf szerkesztését,
ellenőrizzük, hogy szerepel-e az
állomány végén a
</fontconfig> tag. Ha ugyanis nem
zárjuk le rendesen, akkor a változtatásaink
érvénytelenné válnak.
Végezetül a felhasználók is
megadhatják a saját
beállításaikat a saját
.fonts.conf állományuk
segítségével. Ehhez nem kell mást
tenni, mindössze létrehozni egy
~/.fonts.conf
XML-állományt.
Még egy utolsó ötlet: LCD
képernyők esetén szükségünk
lehet az ún. "sub-pixel sampling"
(részképpont mintavételezési)
technikára. Ezzel lényegében a
(vízszintesen elválasztott) vörös,
zöld és kék összetevőket
külön-külön kezeljük a
horizontális felbontás
javítására. Bámulatos
eredményeket lehet elérni a
segítségével! A
bekapcsolásához a következő sorokat kell
beszúrnunk valahova a local.conf
állományba:
<match target="font">
<test qual="all" name="rgba">
<const>unknown</const>
</test>
<edit name="rgba" mode="assign">
<const>rgb</const>
</edit>
</match>
A megjelenítő fajtájától
függően lehet, hogy az rgb
értéket bgr-re,
vrgb-re vagy vbgr-re
kell cserélnünk. Próbálgassuk
és kiderül, hogy melyikkel működik
jobban.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.